Sziasztok,
elérkezett az idő a kérdőívünk összegzésének is, hogy lássuk milyen is a jelenlegi helyzet. (Elnézést, hogy ennyit kellet rá várni, s még mindig nincs teljesen kész.) Tervünk az volt, hogy elérjünk egy olyan adatmennyiséget, amiből már lehet következtetni a reális állapotra.
A statisztikák igen egyszerűen szoktak felépülni. Biztos te is szoktad hallani azon őrült „brit tudosok”-at akik megállapították, hogy egy emberre hány szúnyog/darázs/lepke stb tud rászállni… azt persze senki se hiszi, hogy van olyan őrült, aki erre jelentkezne, s valóban valaki leszámolná (egy átlagos ember testfelületére) mennyi rovar tud rászállni. Ehelyett egy sokkal egyszerűbb módszerhez folyamodnak. Egy négyzetcentimétert bekennek olyan anyaggal, ami vonzza a rovarokat s azt leszámolják mennyi fért rá s ezek után ezt az értéket felszorozzák az ember négyzetméterének felületére. A többi is hasonló elven működik, mivel senki se szereti ha zaklatják minden féle kéretlen tartalommal s feltartják velük őket ezért van egy minimum követelmény akiket el kell érni majd ezen értékeket felszorozzák egy korábbi értékhez képest. (Itt már kicsit bonyolódik a dolog, erre szokták mondani az évek s a rutin tekintetében számolják vissza az értékeket a népességi adatokra. Persze lehet fordulni külön ilyen cégekhez hogy körbe telefonáljanak pár száz embert, de erre nincs keret s ezeket is felszorozzák a népességi adatok tükrében.)
Egy kis múltidézéssel kezdjünk:
Azt mindannyian tudjuk, hogy évről évre csökken a magyar, de most végre először több gyermek született, mint ahány ember elhalálozott 2013/2014 évben s az "idei" (mostani értékelések) adatok is ezt mutatják is ezt mutatja.
S az is teljesen nyilvánvaló, hogy évről évre kevesebb házasság köttetik s ezekből több végződik válással.
Tényszerűsítve (kerekített számokkal dolgozunk, de minden adat egyes számjegyig vissza lehet nézni) a 70’ évek végén még 95-98.000. házasság köttetett s ezekből 20.000. végződött válással. Jelenleg ez az arány drasztikusan megváltozott. Bár ez mindjárt látni fogjuk viszonyítás kérdése. A 2013/2014 évben kicsivel több mint 40.000. házasság köttetett, de ezeknek több mint a fele 24.000. ért véget válással (előzetes adatok alapján). Vagyis minden második biztos, hogy válással végződik ráadásul 2-5 éven belül. Ezekből minimum egy gyermek születik is, megelőző évben 20.000 válásra összesen 18.000 gyermek jutott. Valamint a legtöbb esetben az is közrejátszik, hogy a gyermekáldás s a házasság is túl korán történik meg, közel-majdnem 400.000.-en még 24 év alatt kezdenek családi életet (vállalnak gyermeket vagy házasodnak össze).
S miért is viszonyítás kérdése? A házasságok száma valóban évről-évre csökken, míg harminc éve közel 100.000. házasság köttetett a 90’ években ez a szám már 80.000. volt az új ezredben 60.000. most már 40.000.-nél tartunk, míg a válások számánál ez az érték alig növekszik a 70’ években 18.000.-en adták be a válópert s közel 20.000. körül stagnál ez az érték máig is. Tehát válni továbbra is ugyan annyian válnak el, csak ép a házassági kedv adott alább. (Egy ideig a bejegyzett élettársi viszony növekedett, de már az se.)
Sajnos arról, hogy a gyermek a válásnál kinél kerül elhelyezésre pontos adatokat nem vezet senki. De az utolsó népszámlálási adatok alapján (2011) egyedülálló gyermeket nevelő szülőként (egy, vagy több gyermek esetén) 465.000 anyuka van szemben 72.000. apukával. Az hogy ez megállapodás szerint vagy bírói döntéssel esetleg más, betegségi-, baleseti elhalálozás miatt alakult így nem tudni. (Ahogy arról se vezet senki statisztikát, hogy kapcsolattartás szempontból hány rendőrségi ügy keletkezik, legalábbis érdeklődéseinkre nem tudtak erről semmit felmutatni.)
S akkor a kérdőív:
Az első amit kitűztünk az a minimum érték amivel lehet számolni. Ezt mi 200 főre állapítottuk meg, vagyis a statisztikai minimális határt (10%), amivel már fel lehet szorozni a kapott értékeket a fenti számokra. Sokaktól kaptuk meg a lehangoló választ (hasonló oldalaktól), hogy saját tapasztalatuk alapján jó ha 50-en kitöltik ezeket. Azért egy ilyen kis értékkel nagyon nehéz bármilyen következtetést is levonni s visszavezetni egy népességre kivéve ha csak abból a csoportból áll az adott közösség.
A válási átlagnak a 10%-a az a réteg, akiket érzékenyen érint a gyermekelhelyezés (vagyis 20.000 válásból 2000 eset nem rendeződik normálisan. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ahol megállapodás születik ott is megfelelően s egyenlően teremtődnek meg a feltételek, de törekednek rá valamilyen köztes megoldással), mert nem születik megegyezés a két fél között az egyik fél állhatatossága miatt.
Mi igyekeztünk azokat elérni, akik a célközönségnek felelnek meg s saját maguk belátása szerint töltötték ki a kérdőívünket. Ez a szám majdnem elérte a meghatározott értéket. Itt megragadva az alkalmat, akik felhívták a figyelmet a kérdőívünkre s segédkeztek benne.
Köszönjük mindenkinek, akik terjesztették, s akik kitöltötté kérdőívünket:
Elsősorban a Bezzeg anya blognak,
Apák az igazságért egyesületnek és
KSH-nak valamint a
Tárki-nak a segítségért.
Arra voltunk kíváncsiak, hogy a felek milyen módon álltak hozzá a gyermekelhelyezési perükhöz s ezt a bíróság miképp értékelte. Ugyanis ebből indul ki a bíróság a döntéshez, s ugyan ezeket fogja első körben kérdezni a felektől. (Sokan aggódtak, hogy senkinek semmi köze a vagyonához: keresete, lakhatása. Valóban, de a bírónak ezek az első kérdései, ha nem válaszolsz már nem is folytatódik a per döntés születik, ne csodálkozz akkor hogy nem nálad helyezi el. Minket sem a konkrétumok érdekelnek, s beazonosításra sincs lehetőség s nem is adjuk tovább a válaszokat, azokat megsemmisítjük.)
Ennek tekintetében sok visszacsatoló s ellenőrző kérdést tettünk fel, hogy kizárjuk azokat, akik nem a valós szándékuk szerint akarták kitölteni a kérdőívet. (Akár szándékosan vagy csak értetlenség miatt.) Ez egy olyan két százalék s jól kivehető volt. Ahogy az is akik a „másik” felükkel is kitöltötték a kérdőívet, hogy ez szándékos volt vagy a véletlen műve szintén nem tudjuk. A válaszolók olyan 10%-a látható az adatokból, hogy pereskedtek egymással. (De ez inkább csak egy észrevétel, mint sem valós adat.)
Még nagyon sok kérdésünk lett volna a pontosabb adatokért, de sajnos akkor nagyon hosszú lett volna a kérdőív. Ezért sokat ki kellet vennünk belőle s mérlegelni melyikeket hagyjuk benne.
Bár megközelítették a kitöltések a kívánt értékhatárt, de a hibaszázalékkal sajnos nem sikerült elérni azt a határt, amivel érdemes lenne visszavezetni a fenti értékekre, de a kapott adatokat azért nem hagytuk parlagon heverni. S elkezdtük feldolgozni őket. Nagy meglepetésre, annyira nem ütött el ez a kis statisztika a korábbi értékektől, vagyis visszatükrözték azon értékeket, amiket fel szoktak emlegetni a témában.
A sor végén feltettük azt a kérdést, hogy mit hiányoltok a kérdések közül s nem okoztak meglepetést a reakciók. Főleg olyan kérdéseket tettek fel, hogy a harmadik fél kérdéskörét hiányolták.
A kérdőív nem véletlenül alakult így, hiszen a kitöltőjét kérdeztük az ő saját hozzá állását. A szomszéd Piri nénit is megkérdezhettük volna, hogy mit gondol a kitöltőkről, de azzal aligha kapunk bármilyen reális adatott ügye bár. A kitöltő a saját hozzá állását tudja kommunikálni, az hogy mi hogyan látjuk a másik felet már téves következtetéseket von le. S azzal ha bíróságon is a másik félre helyezzük a hangsúlyt csak azt bizonyítjuk, mutatjuk, hogy kicsinyes, önérdekűek vagyunk, vagyis nem a gyermek érdekeit nézzük hanem a sajátunkat. S egyvalamire fog jutni ebből a bíróság.
A vallás egy ilyen visszacsatoló kérdés volt, hogy személyes világa mit tükröz. Többen vallották magukat hívőnek, de a későbbi adatokból inkább az derült ki, hogy nem a hite tanait követi s nem is azok szerint cselekszik. Egyszerű példával: Nem hisz a bántalmazásban s elutasít minden bántalmazást, de azért azt az embert megfogja verni, ha találkozik vele. Kissé álszentviselkedés s gondolkodás ez, amivel megmutatja, hogy máshoz (élethez, joghoz) miképp viszonyul.
A többség viszont bár vallásos, de nem gyakorolja hitét vagy letagadja azt. Három fő vallási nézet rajzolódott ki a református, katolikus és evangélista. (Bár volt olyan, aki a vallását nem tudta helyesen leírni. De olyan is volt, aki azt állította egy gyermeke van, de azt el is szakították testvérétől :S tehát voltak itt értelmezési problémák s megtévesztésre törekvések.)
Viszont igen nagy téveszmék is buktak meg:
Ahhoz képest, hogy hányan mondják s vádaskodnak arról, hogy sokakat hamisan vádolnak meg, ez a szám a kérdőívünk alapján (még ha fel is szorozzuk a kapott értékeket a viszonyítási számokkal) igen alacsonyak. Vagyis nagyon kevés olyan szülőt vádolnak meg bűncselekményekkel, ami nem történt meg s azoknak a száma is igen alacsony, akik valóban vétettek a törvények ellen. (Tehát jogosan sem jelentgetnek fel tucatjával szülőket. Hogy ez megfélemlítés vagy kötödés esetleg jogi hiányosság miatt van, nem tudjuk.)
Itt meg kell jegyezni, hogy sajnos, amíg a felügyeleti jog érvényben van addig a kapcsolat korlátozása nem számít bűncselekménynek. (Ezen is akarunk változtatni.) De a válaszolók alapján az se kirívó, hogy az egyik fél vissza élne a gyermekkel, s nem engedné a kapcsolatot. Tehát nem minden második esetnél fordul elő mint ahogy azt egyesek hangoztatják.
Ami viszont aggályos, hogy sokan nincsenek tisztában jogaikkal s lehetőségeikkel s azoknak nem is néznek utána. Valamint a téves tájékoztatások is igen gyakoriak vagy a passzivitás, hogy a megfelelő szervek se segítik a szülőket (ez által a gyermeket) megfelelően.
A kérdőív kitöltése után lehetett látni az ép aktuális állapotot, hogy milyen eredmények vannak a kérdésekre. Az ott feltüntetett értékek egy összegzés volt az összes válaszadóról ami megtévesztő volt, mi viszont sokkal több mindenre tudtunk szűrni az adott kérdésekben, mint amit automatikusan mutatott a kérdőív vége. Ezért az általunk feltüntetett értékek s adatok mást mutathatnak, mint amit ott láttatok.
A kérdések:
A visszacsatoló kérdések igen eredményesek voltak, jól láthatóvá vált ki hogyan is gondolkodik és mit is akar (érdemes a különböző válaszokat összehasonlítani - időm függvényében külön is felkerülnek ezek majd). Sokan hiányoltak még lényeges kérdéseket, mint írtam sajnos sokat ki kellet vennünk, de igyekeztünk olyanokat bent hagyni s úgy kérdezni, hogy abból több mindenre lehessen következtetni egy másik kérdéshez s annak válaszához képest. Ez sikeres lett, mert a különböző szűröknek hála a válaszokra remekül lehetett szűkíteni a konkrétumokat, ami könnyen kimutatta az illető hozzá állását.
Viszont sajnálatos, hogy sokan egyáltalán nincsenek tisztában a lehetőségeikkel s jogaikkal ebben nagyon kevés segítséget is kapnak ezek szerint az illetékesektől. (A gyermekvédelmi rendszer részéről, a bírósági ügyintézőktől, vagy ügyvédektől is.) Ami még feltűnő volt inkább, s sajnos jellemző is szokott lenni: a férfiak inkább a pénz (pereskedésre költenek mint tartásdíjra) míg a nők az érzelmi (elidegenítést, tiltást szorgalmazzák) téren igyekeznek érvényesülni. Az egyik legjobban megmutatkozó ilyen pl.: a gyermek jogait folyamatosan összetévesztik a saját jogaikkal a szülők. Ez nagyon káros a kettő ugyan is nem ugyan az. Tehát amit én akarok s ami szerintem "jogom van hozzá" az nem ugyan az mint amit a gyerek akar s ami az ő joga.
A pereskedésben sem megfontoltak a felek, inkább fölösleges s drága eljárási procedúrákat követelnek ( felesleges és hosszadalmas beadványok, minden egyes érintet tanúskodása, szakértők hada) a másikon amivel csak a per idejét húzzák s a költségeket növelik.
Akkor lássuk az adatokat:
Nem volt olyan nagy eltérés a válaszolók nemében tehát nem egy elhanyagolható számot tett ki az egyik csoport, hanem közel fele annyi férfi töltötte ki a kérdőívet, mint ahány nő. Aki arra számított, hogy kevés apukát fog érdekelni a téma azzal sajnálattal közlöm őket is ugyan annyira érdekli a gyermeke mint az anyukákat. Ezt honnan tudjuk? A kérdőívet megosztó oldalak s csoportok látogatottságából, több helyet is felkerestünk, hogy a célközönséget megtaláljuk s azok a helyek ahol főleg apák voltak igen nagy számban érdeklődtek, mint ahol az anyák nagyobb számban voltak jelen. (Ebből az derül ki, hogy az anyák kevésbé tevékenyebbek ezen felületeken, bár többen vannak valójában annyian nem aktívak mint a tagok összlétszáma, miközben az apás csoportokon ez fordítottan arányos, bár kevesebben vannak jóval többen aktívabbak az összlétszámhoz viszonyítva.)
Kitöltési arány:
Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok. /Churchill/
Férfiak Nők
34% 66%
Viszont amennyiben a nemek közti arányt nézzük:
Férfiak Nők
49% 51%
A férfiak s a nők csoportját külön vettük ezért azokat tekintettük a 100%-nak.
(A keletkezet értékek nem feltétlenül 100%-ot adnak ki ha összeadjuk a rész összegeket, hanem 98-102% között mozognak. Ez azért van, mert az értékelésnél a százalékos értékeket egész számmá alakítottuk amihez a rendszer automatikusan is hozzá adta az ezred értékeket is, de a válaszok 99%-os arányban a 100%-os érték jön ki.)
Alábbi képeken a kérdésekre a válaszok százalékos megjelenítései (bal oldalon a férfiak jobb oldalon a nők). Mindenki saját maga döntheti el mit szűr le az adatokból tanulságos.
(Előre is elnézést a szedett vetett munkáért, de amint lesz időm rendszerezem a cikket s a képeket.)
Kiemelt összegzés
