Amikor tenni akarnál, de tudod, hogy jobb ha nem teszel semmit csak vársz, de ettől csak még frusztráltabb leszel s hasogat a fejed, de úgy mintha szétakarnák feszíteni belülről...remegsz s csak egy gondolat foglalkoztat végig s közben hatalmas nyomást érzel a fejedben s a felső testedben, egyszerűen megbénulsz nem tudod mit tegyél csak azt hogy tenned kell valamit, bármit akármit csak a tehetetlenség szűnjön meg végre...

Látnom kell, tudni róla, még ha csak egy percre is, de megéri még ha az utolsó is... tudom hülyeség, egy percért nem éri meg elveszteni több száz percet a későbbiekért, de ebben a pillanatban benne van minden egyes perc s örökkévalóságnak tűnik a béke s a megnyugvás örökké tartó pillanata ez a találkozáskor amiért minden megéri csak hogy lássam tekintetét, érezzem ölelését, bőre illatát, megható ragyogó önfelet boldog mosolyát...

Mint mikor valami befészkeli magát a gondolataidba s nem tudsz tőle szabadulni folyton s folyton felbukkan, nem szűnik s nem is akarod hogy megszűnjön de mégis elakarod mulasztani. Mint egy viszketés amit nem tudsz elérni, de mindent elkövetsz érte s amikor sikerül akkor addig vakarod míg a húst is felkaparod már s nem érzed a fájdalmat csak a viszketést ami szűnni nem akar érzed, hogy még mindig ott van s csak tovább piszkálod egyszerűen csak irritál, bosszant a racionalitásnak ellent mond s tisztában vagy vele, de nem érdekel. Ezt szorozd be ezerrel s ez mind a fejedben van legbelül az agyadban a kétség s a morál szigetén ahol minden olyan kristály tiszta s érthető mintha megvilágosultál volna, de az már nem is a valóság csak egy illúzió amiről azt gondolod, hogy igaz s ragaszkodsz hozzá...

Amikor az ágyban fekszel s az agyad kegyetlen tréfát űz veled, mintha ott lenne veled, szorosan melletted érzed a bőre melegét és illatát, mellkasa dobbanását s minden egyes lélegzetének szusszanását....s csak arra vágysz hogy átöleld s magadhoz szorítsd, hogy örökké tartson a pillanat s sose szakítsák ki karjaidból miközben arra gondolsz ő miért nem ölel át téged miközben tudod csak a párnád karolod de mégsem érted mi történt, hol lehet mért nem ölel át, miért, miért, miért...