Mire jók a statisztikák?

Statisztikák alapján a normál családi életben nincsen elég idő aktívan foglalkozni a szülőknek a gyerekeikkel, pedig erre elég lenne napi 20 perc is szakemberek szerint.

Az átlag család apa-anya-gyerek(ek) együtt élnek s van egy családfenntartó kereső fél míg egy aki a házimunkát végzi s egyéb feladatokat. (Szintén statisztikai alapon.) 

A közös családi program általában a tv-nézés. Ez nem aktív foglalkozás és az öltöztetés vagy segítés a tanulásban sem az, ez szintén szakemberek mondják.

Miközben az elváltaknak (rosszabbik esetben) kéthetente van egy fél napjuk, hogy gyermekükkel foglalkozzanak s ilyenkor közös programokat szerveznek. 

Vagyis statisztika alapján az elváltak sokkal jobb szülők s sokkal többet foglalkoznak gyermekeikkel mint a családban lévők. 

Ügye milyen jó nekünk? Érdemes elválni s különélő szülőnek lenni ezek alapján. 

S hogy ebből kiindulva milyen jóságokra lehet még következtetni... 

sokkal jobban kialakul a ragaszkodás s kiegyensúlyozottabbak azok a gyerekek akikkel a szüleik aktívan vesznek részt életükben tehát min. napi 20 percet amire egy család életében a szülőknek nincsen idejük, de 

egy elvált szülő havonta kb. 32 órát (kéthetente két nap 8 óra) foglalkozunk velük aktívan. Míg a normális családi életben havonta kb. 10 órát (30 nap alatt 20 perc) kéne velük aktívan eltölteni, ami statisztikailag ritkán valósul meg. 

Ügye milyen jó Jogfosztottnak lenni statisztikai alapokból kiindulva?

Winston Churchill mondta "Csak abban a statisztikában hiszek amit én hamisítok."

Elkezdtünk mi is egy statisztikát készíteni (nah, nem azért, hogy meghamisítsuk) reméljük elegendő válaszoló lesz hogy valós adatokkal tudjunk dolgozni s felmérni a jelenlegi helyzetet.

Itt érhető el (az eddigi eredméynekkel együtt): http://goo.gl/forms/QjgevZIJQJ

Érdekes, hogy a témában akármit olvasok is mindig így kezdődik: "Az elvált apák" mintha törvényszerű lenne, hogy az apa hagyja ott a családot s mindig tőlük veszik el a gyermeket.
Közben (állítólag) az esetek 50-60% helyezik le a gyermeket az anyáknál s többségében a nők kérik a válást (hogy miért az lényegtelen a törvények alapján).

Nem beszélve arról, hogy a válások 90% megegyezéssel zárul a felek között tehát megállapodnak egymás közt a feltételekkel. De ilyen esetben is kerülhet az apához a gyermek ráadásul nem feltétlenül válással zárulhat a kapcsolat, hiszen valahol nem is házasok s ráadásul betegség vagy baleset miatt is egyedül maradhat az apa a gyermekkel.

Ne feledkezzünk meg róla, hogy anya is családfenntartó tehát dolgoznia kell, ha nem talál olyat aki eltartja egy "idegen" gyerekkel. Sajnos mindenhol az a hiedelem van, hogy az apák egyszerűen eltűnnek s a legnagyobb bajuk az hogyan fogják tudni fizetni a gyermektartásdíjat...s egyéb költségeket.
Mintha törvényszerű lenne, hogy az anyát is neki kéne eltartania pedig a tartásdíj a gyermeket illeti. (Mégis a vita sokszor azon megy mennyi is az a fix százalék - most már nem százalékos érték van megállapítva, új ptk. - amit a keresetből el kéne vonni a gyermeknek s ezt folyton változtatni lehetőleg növelni kell.)

Ilyenkor kissé nonszensznek látszik, hogy minden gyermeknek egyéni elvárásai vannak szükségleteit tekintve? Hiszen valahol 5-10-20e Ft míg másoknál ez az összeg 10x Mégis milyen tanulmány vagy tudományos tény igazolja, hogy a gyermek a 100gr vákumcsomagolt 100 Ft értékű szalámitól nem lakik jól, de az ugyan ilyen tételű de 1000 Ft értékű szalámitól igen? Nem látom az összefüggést. Félre értés ne essék! Természetesen én is a jobb minőségűt veszem mindenképp a gyermekemnek s én hajlandó vagyok érte éhezni, de amikor ezt nem tudom biztosítani én sem megyek el mást megfűzni vegye meg helyettem vagy lopni hogy biztosítsam ezt továbbra is. Mert milyen példát mutatnék?

Tehát ha Jocikáék megtudják oldani 5e Ft-ból akkor tőlem miért 50e Ft kérnek számon?

Ne feledjük el a törvény szükségleteket ír elő!
Én is mondhatom hogy szükségem van egy sportkocsira ami több tízezret eszik kilométerenként e nélkül nem tudok élni, de biciklivel is ugyanúgy odaérek időben ahová akarok.

Az ügyeket elnézve, tisztelet a kivételnek ahol szerencsére működik a jogrendszer, de valami ilyesmiként szokták elképzelni egyesek az egyenlőséget családjogban:

1. mindig az anya akarata, utána a jogai 
2. az apa kötelességei s 
3. a gyermek jogai s 
4. utána az apa jogai s 
5. az anya kötelességei

Erről bővebben is értekezünk hamarosan.

Haho Houston, van egy kis gond, itt is... , meg tudod oldani?

A jogfosztott szülő szorosan összefügg a jogfosztott gyermekkel. 

Tisztázzunk egy pár kérdést. Amikor a szülő jogai nincsenek betartva, akkor a gyermek jogai sem. A kettőt nem lehet külön kezelni. 

AZ AZ ÁLLAM AMELY EZT MEGENGEDI AZ NEM JOGÁLLAM. 

A gyermekekről gyönyörű összefogó tanulmányok készülnek. Nagyon szép, nagyon jó. Ügyesek vagyunk, tudunk ilyet írni. 

Hey, Houston, van egy kis gond: 
Az egész csak látszat. Érdemi lépések a jogfosztás megelőzésére és az ebből adodó gyermekvédelmi szempontokat figyelembe véve, nem történnek.

Miért? -egyszerű, az eljáró személyzet lusta, felkészületlen, hanyag, vagy elfogult anyaság vagy apaság mellet, ugyanakkor halvány lila gőze nincs ahhoz, mi egy gyermek igénye. Nem is tudja mire mondja ki azt, hogy "a gyermek érdeke". Tessék megkérdezni bármely gyermekvédelmi szervet, intézkedéseik során, melyek voltak a gyermekek érdekei? Fogadok bárkivel, nem tudják ezeket megnevezni, csak általánosságokban, konkrétumokat nem tudnak felhozni. 

Miért is? -mert oly mértékű látszat tevékenység folyik, amely már elmos minden racionalitást, ésszerűséget. 

Egy gyermek érdeke és joga. -Tudja valaki hogy mi az? 

Egy gyermek érdek és joga, a gyermek álláspontjával kezdődik kedves szervek. -Hány esetet tudtok felmutatni, ahol az intézkedésekben ez figyelembe van véve pártatlanul (nem a szülők előnyeit nézik, hanem a gyermeket)?

Szerintem egyet sem. 

Miért? -mert az ellenkezik a látszat tevékenységet űző sorozat intézkedésekkel. Ha figyelembe vennék a gyermekeket, akkor többet kéne dolgozni ugyanannyi pénzért a személyzetnek. 

Most kit sajnáljak, a személyzetet, a gyermeket? 

Van egy gond ismét. Haho Houston, újabb gondok. Márpedig, ha eskü alatt dolgozik valaki, és elvállalja azt, hogy egy gyermekvédelmi szervben munkát végez, akkor miért nem teszi ezt? Kettőn múlik a vásár, a munkáltatón és a munkavállalón. Amennyiben a gyermekvédelmi szervek munkavállalói elvállalták ezt a munkát, (hiszen nem kihelyezett rabok), akkor sokkal szigorúbb felügyeletet kéne végezni. 

Hoppá. Houston, újabb gond. 

Ki végzi a felügyeletet. Na ki? Megmondom, az végzi aki semmi másban nem különbözik a felügyelendőtöl. Vagyis ugyanaz végzi akit felügyelni kéne, csak a teste más. 

Haho Houston, ezt meg kéne oldani. Tudod miért? Hogy valóban a gyermekről szóljon a gyermekvédelmi rendszer.

Amikor tenni akarnál, de tudod, hogy jobb ha nem teszel semmit csak vársz, de ettől csak még frusztráltabb leszel s hasogat a fejed, de úgy mintha szétakarnák feszíteni belülről...remegsz s csak egy gondolat foglalkoztat végig s közben hatalmas nyomást érzel a fejedben s a felső testedben, egyszerűen megbénulsz nem tudod mit tegyél csak azt hogy tenned kell valamit, bármit akármit csak a tehetetlenség szűnjön meg végre...

Látnom kell, tudni róla, még ha csak egy percre is, de megéri még ha az utolsó is... tudom hülyeség, egy percért nem éri meg elveszteni több száz percet a későbbiekért, de ebben a pillanatban benne van minden egyes perc s örökkévalóságnak tűnik a béke s a megnyugvás örökké tartó pillanata ez a találkozáskor amiért minden megéri csak hogy lássam tekintetét, érezzem ölelését, bőre illatát, megható ragyogó önfelet boldog mosolyát...

Mint mikor valami befészkeli magát a gondolataidba s nem tudsz tőle szabadulni folyton s folyton felbukkan, nem szűnik s nem is akarod hogy megszűnjön de mégis elakarod mulasztani. Mint egy viszketés amit nem tudsz elérni, de mindent elkövetsz érte s amikor sikerül akkor addig vakarod míg a húst is felkaparod már s nem érzed a fájdalmat csak a viszketést ami szűnni nem akar érzed, hogy még mindig ott van s csak tovább piszkálod egyszerűen csak irritál, bosszant a racionalitásnak ellent mond s tisztában vagy vele, de nem érdekel. Ezt szorozd be ezerrel s ez mind a fejedben van legbelül az agyadban a kétség s a morál szigetén ahol minden olyan kristály tiszta s érthető mintha megvilágosultál volna, de az már nem is a valóság csak egy illúzió amiről azt gondolod, hogy igaz s ragaszkodsz hozzá...

Amikor az ágyban fekszel s az agyad kegyetlen tréfát űz veled, mintha ott lenne veled, szorosan melletted érzed a bőre melegét és illatát, mellkasa dobbanását s minden egyes lélegzetének szusszanását....s csak arra vágysz hogy átöleld s magadhoz szorítsd, hogy örökké tartson a pillanat s sose szakítsák ki karjaidból miközben arra gondolsz ő miért nem ölel át téged miközben tudod csak a párnád karolod de mégsem érted mi történt, hol lehet mért nem ölel át, miért, miért, miért...