Bizonyára mindenkinek ismerős a következő szöveg:

"Nagyon sajnáljuk s együtt érzünk önnel, de sajnos nem tudunk segíteni."

Először is, neked is elrabolták a gyerekedet s nem engedik érvényesíteni a hatóságok a jogaidat? Nem hiszem mert akkor nem ilyen monoton s semmit mondóan, nem törődőmön adnád elő ezt a szöveget.
Továbbá felvennéd a jegyzőkönyvet és elmondanád mire érdemes hivatkozni valamint kihez lehet még fordulni. 

Másodszor, nem az együttérzésed érdekel hanem a segítséged. Nagyon szép dolog az együttérzés, de a sírással nem jutunk előrébb.

Az új év ezen két hónapja igen sok eseményt hozott, van miről beszélni s felháborodni. Főleg felháborodni.

A fenti kis "szösszenet" nem véletlen, hiszen elég sokszor megkapjuk azt a választ, miszerint "majd ha vér folyik". Nos gratulálunk erre az évre ez bőven ki is jutott. Reméljük több ilyen s hasonló nem is lesz mint amikkel indult az év. Ami inkább zavaró volt ebben az ügyben amire közfelháborodás történt s most mindenki megveti az apákat, hogy "nah ezért nem szabad nekik gyereket ítélni" azért igen csak vérlázító ez az általánosítás!

Nem beszélve arról, hogy most ezen tragédia okán senki se akar az előzményekbe belegondolni, csak kifogásolni s mentegetőzni. Kétségtelen hogy ez nem volt megoldás s elvárható, megfelelő, mindegy ki tette s miért tette. Megelőzhető lett volna az biztos. De ami jobban fáj: Ezen hangok hol voltak mikor még csak nem is pár hónappal korábban hanem pár nappal korábban hasonló eset történt s nem az apa volt az az elvetemült aki ehhez a módszerhez vetemedett hanem egy anya. Ráadásul a megelőző években hány olyan esetet lehetett hallani, olvasni ahol az anya megölte saját gyermekét?

Nagyon sajnáljuk szegény gyermeket hogy idáig fajult a helyzete s az anyát is, de az apát is, hogy nem látott más kiutat a helyzetéből hogy gyermekével kapcsolatot tartson. Ezt senkinek se kívánjuk se megélni se átélni, hogy a helyzete idáig fajuljon a kétségbe esésben s reménytelenségben mindegy, hogy melyik szülő az. A gyermek érdeke a fontosabb nem pedig hogyan nyomorítsuk meg a másik helyzetét még jobban gyermekünk által.

A másik szenzáció ami igazából kettő, de itt is az idő vagy ki tudja miért kissé veszít a közfelháborodás hangjából.

A fényevő család akik ezzel veszélyeztették gyermeküket majd bele is halt valamint a Szigetszentmiklósi szülők pere. Előbbi nagyobb visszhangot kapott mint az utóbbi. Kitudja miért, pedig mindegyiknél szintén a gyermekvédelmi rendszer hiányosságai a kulcs szerep. Hogy mennyire tehetetlenek s komoly problémák vannak bennük. Nem ép a jogszabályokkal hanem azok alkalmazásával vagy inkább értelmezésével.

Egy biztos, hogy ez a "remekül működő rendszer" amit a minisztérium nem is olyan rég dicsért hogy a gyermekre mennyire oda figyelnek csak azt bizonyítja az események tükrében hogy csak saját magukat akarják menten a felelősök, hogy ne derüljön ki semmire se jó a gyermekvédelmi rendszer hazánkban.

Sajnálatos hol vannak ismételten a gyermekek mindenek felett álló jogai s érdekei? Mert jól látható, amennyiben saját családjuk áldozatai lesznek akkor nem veszik őket emberszámba. Bezzeg egy csokilopásért egy 12 évest azonnal börtönbe küldenének, de ha egy életre szóló traumát szenvednek el akkor semmire se számíthatnak pláne nem a jogra.