Agárdon egy békés, gazdag család élete fenekestül felfordult s egy egész ország ítélte el őket. Nem véletlenül a házukban egy csont soványra fogyott gyermek testét találták meg. Zsírszövet már nem is volt a testén, tehát teljesen kiéheztették s a szervezete már saját tartalékait emésztette fel addig míg végül bele nem halt. Nagyon lassú s annál is fájdalmasabb haláltusa ez.

Az egész családot fejenként 15 évre ítélték. Nem kérdés ennek jogosultsága, hiszen erre semmilyen indok, mentség nincs, hogy miért kellet egy csecsemőnek annyira lefogynia, hogy ténylegesen csak a csontja látszódjon mintha bőre nem is lenne. 

Erre nincs mentség. Főleg nem logikus érv. 

Erre tessék máris itt egy újabb, részleteiben kísértetiesen hasonló ügy.

Egy jómódú (értsd élelemben nem volt hiány) családban ismét egy csont soványra fogyott gyermeket találtak. Emberileg felfoghatatlan, hogy egy ilyen eset megtörténhet napjainkban egy állítólag fejlett országban, de hogy egymás után két esetben is?

S ki tudja mennyi van amiről nincs tudomásunk. most egy lefagyasztott csecsemő bukkant elő. De az elmúlt évek eseményeiből is lehet szemezgetni, hogy hány eset volt amikor a titkolt terhességből született csecsemőt magára hagyták vagy kidobták.

2013. évben nem tudtam számolni, hogy a híradásokban szinte minden héten volt egy eset ahol arról számoltak be erdőben, kukában, wc-ben találtak csecsemőt holtan. S elborzadva kell mondanom talán ők még szerencsések voltak, hogy nem ez a keserves lassú kínhalál jutott nekik sorsul, hogy saját magukat emésztik fel lassan, hogy meghalljanak. Többségéről kiderül, hogy élve születtek s a kihűlés, szomjúság, vagy fulladás végzett velük. Az erdőben talált csecsemőről még mondták is hogy szerencsére nem találtak rá az állatok. Jellemzőbb, hogy becsomagolják őket mint a kis állatokat s megfulladnak a szatyorban a levegőhiány miatt.

S tovább nem is szeretném folytatni... borzalom, hogy mik vannak.

De a tudomány talált rá magyarázatot, hogy a nők ilyenkor olyan élethelyzetbe kerülnek, hogy számukra nem írható fel a gyermekgyilkosság esete. Márpedig a csecsemőgyilkosságok többségét az anya egyedül vagy közösen követik el, ritkább esetben az apa egyedül.

De most ne ezt boncolgassuk, mivel a fenti esetekben rendszerszintű probléma van.

Mégpedig, hogy a jelzőrendszer s gyermekvédelem semmilyen formában nem volt hibás. Az Agárdi esetben a háziorvost is elítélték végül, de szinte ez semmit se jelent, mivel olyan jelentéktelen ítéletet hoztak számukra.

Most a Gyöngyösi esetnél is kiderül, hogy a gyermekvédelemnek pontos információi voltak a helyzetről, sőt az első gyermeknél is majdnem bekövetkezett a tragédia, de a másodiknál ezt már nem tudták megakadályozni.

Pedig megvoltak a kellő információk s eszközök a helyzet megfékezésére. De nem történt semmi. Kvázi hagyták a gyermeket éhen halni ők is azzal, hogy nem foglalkoztak körültekintően.

Egyszerűen emberileg nem tudom megérteni, hogy lehet ezt ennyivel elintézni, hogy kötelesség s hivatás tudat nélkül intézkednek emberek. Szakemberek elvileg, akiknek pontosan az ilyen esetek megelőzése a feladatuk. Hogy tudnak a tükörbe nézni s ezek után még folytatni munkájukat? Hogy nincs felelősségre vonás mert papíron minden rendben volt.

Mintha egy halálos közúti balesetnél azt mondanám, hogy érvényes a jogosítványom nem vagyok felelős a történtekért.

Tessék igen is odaállni s elmondani, hogy mélységesen megrendített s vállalom a teljes felelősséget. Akkor elfogadom azt a bírói ítéletet, hogy felfüggesztet. E nélkül - márpedig többségében a papírokra hivatkoznak hogy ők mindent megtettek - minden következményért felelősek.

Nem ismerek más olyan munkahelyet ahol ne hullanának fejek egy ilyen esetél, amennyiben valaki belehal nem azt fogják nézni hogy papíron mi volt hanem hogyan történhetett ez? pl.: egy építkezésen építésvezetőket nagyon előveszik, hogy ők a felellősek mindenért hiszen nekik kell pontosan tisztában lenniük mi történik a területükön. Nem az aki felvette az illetőt, nem az aki vele dolgozott, nem az aki oda adta neki a felszerelést, vagy tanította a használatára. Hanem a vezető, mivel neki a felelőssége ezek rendben történjenek. Itt pedig ahol alapból emberéletekről döntenek nap mint nap elintézik annyival hogy papíron minden jó volt.

Márpedig itt semmi sincs rendben. Pontosan tudják mi folyik a családban, látták az előzményeket, mégsem bizonyosodnak meg semmiről.

A gyermekvédelmi rendszer (ami állításuk szerint európai élmezőnyben van) csúfosan megbukott. Egyszerűen nem létezik. Csak saját maguk létjogosultságát akarják biztosítani nem pedig feladatuk jogszabályban rögzített ellátását.

Van két mérőszám amivel a jólétet mérik, miszerint a születések s elhalálozások számát mérik és a halva születéseket, hogy ez alapján mennyire is jó az adott ország körülményei. Egyre több születés indult meg hazánkban, de az elhalálozásokat még mindig nem lépi túl. De mit mond rólunk az a számérték, hogy a ne ma születésbe hanem az után hall meg a csecsemő? Mit mond ez a gyermekvédelmi rendszerünkről?

Semmi jót.